A császárkor legnagyobb műpártolója Hadrianus volt. Rómában kiterjedt városrendezést hajtott végre. Legjelentősebb városképet-szervező műve saját maga és utódai számára létesített síremléke, az Angyalvár.
A Tiberisen a Ponte Sant'Angelón kelhetünk át. A híd Hadrianus Pons Aeliusának pillérein áll. Tíz szélfútta ruhájú angyalszobor ékesíti. Mindegyikük Krisztus Passiójának egyik szimbólumát tartja a kezében.
A gigantikus téglafalakat már megfosztották travertino burkolatuktól, ágyúgolyónyomok pettyezik őket, mindazonáltal keményen harcolnak az idővel. Hadrianus császár eredetileg családi mauzóleumnak építtette. Ám később az Aureliusi Városfal védelmi rendszerének egyik láncszeme lett.
A Mausoleo di Adriano (Hadrianus Mauzóleuma) Kr. u. 590-ben kapta a Castel Sant' Angelo (az Angyalvár) nevet, amikor már börtönként használták és a császár szobra helyébe egy angyalt állítottak az épület csúcsára. A rómaiak könyörgő körmenete élén haladó Nagy Szent Gergely pápa a vártorony tetején látta meg Mihály arkangyal tündöklő alakját. Az arkangyal visszahelyezte pallosát a tokjába, jelezve, hogy Rómában véget ér a pestisjárvány. Évszázadokon át ez volt a város legjelentősebb erődje és a pápák végső menedéke.
Az eredeti fekete-fehér mozaikkövezés nyomait őrző spirális rámpa vezet föl a cinterembe, ahol a császári hamvakat őrzik urnában. Továbbhaladva a Cortile d'Angelóra bukkanunk ki (az Angyal-udvarra). Precízen gúlába rakott ágyúgolyók és egy márvány angyalszobor látványa fogad. Az udvarról hadtörténeti múzeum nyílik. A múzeumon kívül megtekinthető a pápai lakosztály és a rabok cellái.
Durván zökkenünk vissza a való világba a börtön kínzó-és kivégzőkamráiba lépve. Valósággal kétrét kell görnyednünk, ha be akarunk lépni a kőcellák valamelyikébe. IV. Pius az egész épületet körbefogó galériájáról fantasztikus kilátás nyílik minden irányba. Ugyanez a látvány élvezhető a tetőteraszról is. Itt a teraszon magasodik Szent Mihály arkangyal szobra (1770).
